***Milena***

Nem sokkal később megérkeztem a forcellai régi házunkhoz, és bementem.

Miközben vártam rá, a pultnak dőltem, és egy vizespoharat szorongattam a hátam mögött.

Repültek a percek, és már úgy tűnt, nem fog eljönni. Aztán végül kinyílt az ajtó, és ott állt ő: peckesen lépdelt befelé, mint valami olcsó modell a külvárosi kifutón, zsebre dugott kézzel, arcán azzal az idegesítő, fölényes vigy