***Milena***

Bólintott, és feszült megkönnyebbüléssel sóhajtva szoros medveölelésbe vont, majd visszahanyatlott velem az ágyra.

– Örülök, hogy odaadtam neked a gyűrűt, különben nem tudtalak volna bemérni, és megállítani őt – mormolta, miközben az arcunk alig néhány centire volt egymástól. – Örülök, hogy hallgattam a megérzésemre, és nem intéztem el puszta paranoiaként a nyugtalanságomat, mert sose