Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Hazel szemszöge:

„Hazel? Hazel?” – hallottam a mély hangját, ahogy szólított. „Pöttöm?” Folyton szólítgatott, és valamilyen oknál fogva félelem kezdett feléledni bennem. Miért szólt hozzám ilyen hangnemben, és ráadásul abban a pillanatban, ahogy hazaért? Egyszerre voltam értetlen és rémült. Vajon rájött, mit csináltam ma? Rájött, hogy a kórházból máshová mentem, és nem szóltam neki?

„Még feleslege