Hazel szemszöge:

A kisfiú szorosan körém fonta apró karjait, mintha én volnék a legfontosabb ember a világon. Nagyapjára ügyet sem vetve ölelt át engem, de ami igazán meglepett, az a „csodanő” megszólítás volt, amellyel illetett, mikor apró lábaival lesietett a lépcsőn, és felém száguldott.

„Nem voltál ott, mikor felébredtem” – mondta, és kissé elhúzódott tőlem. „Azt mondtad, ott leszel, mikor fel