Hazel szemszöge:

Lassan, lustán nyitottam ki a szemem, és a nyitott ablakon át beáradó, vakító reggeli fény fogadott. A függönyök kissé el voltak húzva; lustán megfordultam a madarak csicsergésére, ásítottam egyet, és kinyújtóztattam a tagjaimat. Nyújtózás közben megtorpantam, és végigjártattam a tekintetemet a ragyogó fehér szobán. Hirtelen tudatosult bennem, hogy ez az ő szobája – Silas szobája,