Vane Silas Adler szemszöge:

Néztem, ahogy alszik. Megfigyeltem a gyönyörű vonásait, köztük a lehunyt szemét, amint békésen pihent mellettem. A feje az egyik karomon nyugodott, és bár az a karom már teljesen elzsibbadt és szinte fájt, nem törődtem vele. Az a tény, hogy a feje a karomon feküdt, megtiszteltetés volt számomra. Az, hogy mellettem alszik, olyasmi volt, amire a legelső pillanattól fogva