Hazel szemszöge:

Forró könnyek patakzottak végig az arcomon, miközben futottam – el tőlük. El az ítélkező szemektől, a tekintetükben ülő elítélő, gúnyos pillantásoktól, a ridegségtől. A szemükből áradó hidegségtől, a haragtól, a rám vetett pillantásaik undorától. A látásomat elhomályosították a könnyek, alig láttam az utat magam előtt, de nem hagytam, hogy zavarjon; csak el akartam tűnni azoktól a