Ruby szemszöge

Azzal a félszeg mosolyával nézett rám; azzal a fajtával, amelytől mindig megmagyarázhatatlan sajgás támadt a mellkasomban. Egy pillanatra mindent el akartam felejteni – az orvos szavait, a bennem ketyegő órát, és azt, ahogyan apám dörgő hangon óva intett tőle. Egy másodpercre csak egy lány akartam lenni, aki egy olyan fiú előtt áll, aki mellett súlytalannak érezheti magát.

– Bámulsz