Hazel szemszöge

A csend az autóban nem hétköznapi csend volt — olyan, amely ránehezedett az ember mellkasára, míg végül el nem felejtette, hogyan kell lélegezni.

Silas görcsösen markolta a kormányt, az ujjpercei kifehéredtek a halványuló fényben. Tekintetét mereven az útra szegezte — rideg volt, hideg és kiismerhetetlen. Egyszer sem pillantott rám. Még akkor sem, amikor elsuttogtam a nevét.

– Sila