Hazel szemszöge

Egy örökkévalóságnak tűnt, mire a portás, Mr. Hayes, végre ajtót nyitott. Már kétszer csöngettem, a szívem nyugtalanul vert a csendben. Amikor átléptem a kapun, a biztonságiak egyetlen szót sem szóltak, a szemükben mégis olyan szomorúság ült, amit nem tudtam megfejteni – mintha olyasmiért sajnálnának, amiről én még mit sem tudtam.

– Asszonyom, nem engedhetjük be – mondta az egyikük