Ruby szemszöge

A világ szokatlanul csendes volt azon az estén – az a különös, fojtogató csend ült rá, amely elnehezíti az ember mellkasát. A nap lemenőben volt az iskola sportpályája mögött, mindent aranyra festve, és én most az egyszer azt kívántam, bárcsak megállna az idő ott, abban a színben, abban a békében.

Milo mellettem ült a lelátón, hátradőlve, az egyik térdét felhúzva, tekintetét a fakul