Silas szemszöge

A csend még jóval azután is a szobára telepedett, hogy mindketten elmentek. Még mindig hallottam a hangja visszhangját, halkan és tétován, amint egy olyan embert védelmez, akit én megtagadtam családomnak nevezni. Nem lett volna szabad fájnia, mégis fájt. Minden egyes szó, amit a védelmében kiejtett, egyre mélyebben mart a mellkasomba, míg végül alig kaptam levegőt.

A falnak vetette