Hazel szemszöge

Olyan mosollyal az arcomon mozogtam a konyhában, amit képtelen voltam elrejteni. Folyton olyan dolgokért nyúltam, amikre semmi szükségem sem volt, olyan tányérokat tettem le, amelyeket eszem ágában sem volt használni, és időről időre megálltam, csak hogy újra elmosolyodhassam. Hosszú idő óta először éreztem úgy, hogy valóban lelkesít valami.

Greta szinte azonnal észrevette.

– Túl