Vittoria

A folyosó falának dőltem apám szobája előtt, karomat szorosan összefonva a mellkasom előtt. Az éjszaka nyirkosan elcsendesedett, az a fajta mozdulatlanság telepedett rá, amely az ember csontjaira nehezedik. Az orvos újra stabilizálta az állapotát, de a megnyugvás már régen elhagyta ezt a kifejezést. A „stabil” olyan volt, mintha borotvaélen táncolnánk.

Dante mellettem állt, jelenléte hatá