Vittoria

Már ébren voltam, mikor a nap felkelt.

Az álom könnyen jött; békésen és biztonságban aludtam Dante karjaiban, minden mást elfelejtve.

Apám még mindig eszméletlen volt.

Az embereim pattanásig feszültek.

Dante De Leone pedig olyan nyomot hagyott bennem, amire nem számítottam.

Még mindig éreztem kezének simítását a hajamban.

Vállának melegét a halántékomnál.

Ahogy hagyta, hogy rátámaszkodjam