Dante

Az éjszakát vér és füst nehéz szaga ülte meg. A csata mementója árnyékként tapadt a birtokra, a holttestek mindenfelé ellepték az udvart, a villában pedig ott állt Vittoria némán, lenézve a férfira, aki az apja volt – a férfira, aki mostanra nem volt egyéb, mint egy élettelen test.

Maradnom kellene. Beszélnem kellene hozzá. De mégis mi az ördögöt mondhat az ember olyasvalakinek, akinek semmi