Vittoria

Figyeltem, ahogy Domenico elviharzik, megpróbálva rendbe hozni az öltönyét, mintha azzal helyreállíthatná a megtépázott egóját. Bolond. Mindig is nagy szája volt és nulla ökle, akkor járatta a száját, amikor hallgatnia kellett volna.

És Dante?

Dante az a fajta ember volt, aki nem ugatott – hanem harapott.

Felvontam a szemöldökömet, karba tettem a kezem, és ránéztem. – Mit mondott már megi