Dante

A reggel csendes volt, az a fajta csend, ami csak egy vihar után képes beállni. A ház lassan ébredezett – a konyhában kávé főtt, Cassian halkan mormogott valakivel a telefonban, a folyosón pedig időnként felnyikordultak a léptek. De a gondolataimat egyetlen dolog kötötte le.

Vittoria.

Odamentem az ajtajához; a kezemben lévő ruhahegy jóval nehezebbnek tűnt, mint amilyen valójában volt. Előző