Dante

Kiléptem a kórteremből, félresöpörve az oldalamban lüktető éles, csillapíthatatlan fájdalmat. A nővér figyelmeztetett, hogy ne menjek el, hisz a sebeim még nem gyógyultak be, még lábadozom.

Nem érdekelt.

A fájdalom mulandó. A fájdalom semmiség.

De a bennem forrongó düh? Az nem csitul, amíg meg nem fizettetem Domenicóval.

A folyosó csendes volt, a fénycsövek kísérteties árnyékokat vetettek a