Dante

Túl hamar eljött a reggel. Sápadt fény áradt be a függönyökön át, megvilágítva Vittoria haját, amely a mellkasomra omlott. Feküdtem egy darabig, ujjaimmal selymes tincseit simogatva; nem akartam megmozdulni, nem akartam, hogy a szobánkon kívüli világ újra forogni kezdjen. Az előző este csupa nevetés, csók és pattogatott kukorica meg pezsgő felett suttogott ígéret volt. Többet akartam ebből.