Vittoria

A napfény átszűrődött a felső ablakokon, melegen és ragyogóan, olyan fénnyel árasztva el mindent, amely csalókán békésnek tüntette fel a világot. A fésülködőasztalomnál ültem, ujjaim a még mindig a fiókban rejtőző levél szélével babráltak. Az arcom a tükörben nyugodt volt, felhőtlen, belül azonban minden voltam, csak az nem. A levél szavai tompán és mélyen kezdtek belém marni, míg végül m