Megcsapott az éjszakai szél, amint kiléptem a birtokáról. Hideg volt, metsző, és terhes a le nem hulló eső szagával. Olyan éjszaka, amely pontosan tükrözte az érzéseimet.

Nem hajtottam el azonnal. Csak álltam ott, és a kúriát bámultam. Az ebédlőben még égtek a fények, árnyékokat vetve a függönyökre. Magam elé tudtam képzelni őt odabent: mozdulatlanul ül, és úgy tesz, mintha nem törne össze. És ami