Vittoria

A kúria túlságosan csendes volt.

Tegnap óta így volt ez, amióta visszatértem: az a fajta csend telepedett a falakra, amely szinte vibrál az ember bőre alatt, és addig ostromolja a gondolatok peremét, míg önálló életre nem kel. Az embereim mintha tojásokon lépkedtek volna körülöttem; megérezték a feszültséget akkor is, ha egyetlen szót sem szóltam. Minden nesz – egy csésze koccanása, az es