Dante

Újra eleredt az eső, amikor kiszálltam a kocsiból. Finom ködpára úszott a De Leone-birtok felett, lekerekítve a márványfalak éleit, és olajos réteget vonva a macskakövekre a fakó reggeli fényben.

Már kora reggel óta talpon voltam. Vittoria egy szemhunyást sem aludt; tudtam ezt abból, ahogyan a folyosókon lebegett: némán, mégis zaklatottan, a gondolatai ezer mérfölddel a jelen előtt jártak. A