Vittoria

Mostanra visszatértem a saját birtokomra; az éjszakát a De Leone-rezidencián töltöttem, de amint megvirradt, eljöttem, mert egyszerűen túl dühös voltam ahhoz, hogy ott maradjak.

A fénykép ott hevert a kávéscsészék között az asztalon, mint egy seb, amely nem hajlandó behegedni. Nem aludtam. Valahányszor lehunytam a szemem, újra láttam az arcát – anyámét, soványabban, idősebben, de összetév