Vittoria

Abban a pillanatban, hogy Dante kiment, az ajtó nem csupán becsukódott.

Olyan volt, mintha a levegőt is magával vitte volna.

Néhány másodpercig ott álltam a szobám közepén, noha üres volt, noha az éjszaka hidegebb volt, mint gondoltam, és a szívem még mindig hevesen vert az összecsapástól. A szél belekapott a hajamba, de az igazi hideg legbelül fagyasztott.

Aztán végre kifújtam a levegőt.