Vittoria

Ebben a raktárban fém, olaj és régi titkok szaga terjeng – ez az én felségterületem.

Zev két lépéssel előttem jár, vágólappal a hóna alatt, tekintetével pásztázva mindent, mintha csak arra számítana, hogy a baj bármelyik pillanatban előmászik az árnyak közül. Tizenöt éves korom óta mellettem van; pontosan tudja, mikor hallgatok rossz okból.

Ismét hátrafordul, az arcomat fürkészve.

– Főnök