Vittoria

A sötétség sűrű, fojtogató rétegekben nehezedett rám.

Semmi fény.

Semmi hang.

Semmi időérzék.

Csak a szemem mögött lüktető fájdalom és tompa csengés a fülemben.

Az első lélegzetemnek por és nyirkos beton íze volt. A második égetett. A harmadiknál tudatosult bennem, hogy a kezeim hátra vannak kötözve; a durva kötél mélyen a csuklómba vágott – nem annyira szorosan, hogy sérülést okozzon, de