Dante

Vittoria. Megpillantottam őt: mélyen leguggolva, tőrrel a kezében, megfeszült izmokkal; minden mozdulata a pontosság és a kétségbeesés összemosódó tánca volt. Kimerült volt, tele zúzódásokkal, de nem állt meg. Ő soha nem állt meg.

Meggördültem a sarkamon, az ökleim záporoztak, miközben Hector halálos szándékkal rontott rám. Acél villant a halvány fényben, szikrák pattogtak a fejünk felett fu