Dante

Az éjszaka zaja rétegenként halkult el.

A nevetés zenévé mosódott. A zene hangokká. A hangok a birtok falain túlra sodródó visszhangokká. Még a pezsgő gyöngyözése is mintha csendesült volna, mintha maga is tisztelné a pillanatot, visszahúzódva a csendbe.

Már csak ő maradt.

Vittoria.

A feleségem.

A szónak súlya volt. Nem egy gyűrű, egy papír vagy a fehér virágok alatt elmondott fogadalmak súl