Dante

A február csendes ígéretként telepedik a birtokra.

Nem a december maró, erőszakos hidege ez. Nem a szirénák, a vér és a hó káosza. Ez lágyabb. Az a fajta tél, amely reggelente ott lebeg a levegőben, rátapad az ablakokra, és finoman elenyészik a fakó napfényben.

Vittoria előtt ébredek.

Egy percig csak fekszem ott, és őt nézem.

Haja sötéten és puhán omlik szét a párnán, szempillái az arcára si