Dante

Marcello már a mondatom közepén szétröhögi magát.

– Komolyan beszélek – mondom neki, miközben hátradőlök a székemben, és rámérek egy pillantást. Esküszöm, ha nem fejezi be, hozzávágok valamit.

– Komolynak hangzol – mondja vigyorogva. – Pont ez a baj.

Cassian a szemét sem emeli fel a telefonjáról, de elcsípem a szája szélén megbúvó halvány gúnyos mosolyt.

– Hadd beszéljen – mormolja Cassian.