Vittoria

A kocsi begördült a birtokra. A téli levegő megcsípte az arcomat, de a hideg most nem érdekelt. Zev hívása után végképp nem. A pulzusom még mindig vadul lüktetett az ereimben; a Dantéval kettesben töltött út nyugodt boldogságát felváltotta a várakozás és a hideg, kiszámított düh ismerős tüze.

Dante rám pillantott, ajkán apró, szórakozott mosoly bujkált. „Szinte vibrálsz” – mondta ugratva,