Vittoria

Carmela úgy állt a tükör előtt, mintha az farkasszemet nézne vele.

A háta mögött a fésülködőasztalnak dőltem, karba font kézzel figyelve, ahogy alig egy perc alatt ki tudja, hányadszor igazgatja a ruháját.

– Ki fogod nyújtani – szólaltam meg.

Felsóhajtott.

– Már most szűknek érzem – mondta.

– Pont ilyennek kell lennie – feleltem. – Ez a lényege.

A tükrön keresztül rám pillantott; az arcár