Kaelen szemszöge

A testem már jóval azelőtt mozdul, hogy az agyam felfoghatná torz vallomását. Dühömben átvetődöm az irodán. A háta tompa, heves puffanással csapódik a falnak. Színtiszta dühtől hajtva odaszögezem. Árulásának igazsága méregként égeti az ereimet.

– Te és az a beteg rohadék azért mérgeztétek a társaitokat, hogy ti ketten baszhassatok! Hogy tehetted ezt anyámmal?! – üvöltöm.

Megmarkol