– Tűnés az utamból, most! – mondom. Biztos vagyok benne, hogy a szemem felváltva villog a fekete és a barna között, mert Adora már alig bírja türtőztetni magát, hogy le ne keverjen egyet a kölykünknek. – Nem vagyok sem gyerek, sem megmentésre szoruló leányka. Félreállsz, és hagyod, hogy beszéljek a magányos farkassal. Ha jelen akarsz lenni, tőlem telik, de bele nem szólsz. Világos voltam, Kaelen?