A mellkasomba fájdalom hasít, amikor a szavak, amelyekre tizennyolc éves korom óta vágytam, nem hagyják el azonnal az ajkát. Nem kellek neki? Ajax felnyüszít, és minden önuralmamra szükségem van, hogy ne rántsam a karjaimba, és ne temessem az arcom a nyakába. Egy örökkévalóságnak tűnő várakozás után szinte csak suttogja a szót: „társ”. Lépek felé egyet, de ő hátrál, és a padlóra szegezi a tekintet