Nem láttam Evandert, míg közénk nem lépett. „Ő az enyém. Soha nem állt szándékomban elutasítani. Rajtam kívül soha senki más nem érhet hozzá.” Lumina arrébb tolja Evandert, így újra szemtől szemben állunk. Látom, hogy a szememből próbálja kiolvasni, vajon hazudok-e. „Ha nem akartad elutasítani, akkor miért mentél el?”

„Maga mondta, Luna, még kislány. Én huszonöt éves vagyok. Bár ő a leggyönyörűbb