– Nem mintha nem repesnék az örömtől, ha ez igaz lenne, de honnan vagy ebben olyan biztos, szerelmem? – kérdezi. Mesélek neki az Imogennél és a lányunknál tett látogatásomról. Mire a végére érek, könnyek patakzanak végig az arcán. Egyetlen szó nélkül térdre rogy előttem, és lágy csókot nyom a hasamra. Néma hálaimát rebegek az istennőnek ezért a férfiért és a kölykünkért.

Megcsörren a telefonom