Nola szemszöge

Amint az utolsó szó elhagyja a száját, úgy érzem, mintha lángolnék. „Nova, kérlek” – mondom, arra vágyva, hogy az égő fájdalom megszűnjön. „Tudom, Nola. Tudom, hogy ijesztő, és fáj, de át kell változnunk. A kósza nincs egyedül.” A fájdalomtól térdre roskadok. Összegömbölyödöm, miközben olyan hang hasít a levegőbe, mintha egy ütő törne ketté. Egy másodpercbe telik, mire rájövök, hog