Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Nola szemszöge
Nem állok meg a rohanásban, hiába kiáltják annyian a nevemet. Nem állok meg, míg ki nem érek a falkaházból, és be nem vetem magam a környező fák közé. Átadom az irányítást Novának. Átváltozik, cafatokra szaggatva a ruhánkat, és úgy rohan, mintha az életünk múlna rajta. Ahogy az elméje mélyére szorulok, próbálom elhessegetni a képet Daltonról, amint épp elhúzódik Jolene testétől. A