Lehajol, megragadja a torkomat, és figyelmeztetően megszorítja. „Csendben, királynőm! Nem hagyhattam életben. Elmondta volna a fivéremnek, mit tettem. Jobb neki holtan, miután épp most tépted ki a szívét, nem gondolod? Irgalmas voltam hozzá, királynőm, érted tettem” – mondja, majd végighúzza a nyelvét az arcomon, ahol szakadatlanul folynak a könnyeim.

„Most pedig hazamész a kis otthonodba, és ös