– Miután az elmúlt órákban annyit hánytam, nem hiszem, hogy meg kellene csókolnod – mondom gyorsan. Hátrébb húzódik, mélyen a szemembe néz.

– Rendben van, királynőm, de ha holnapra nem leszel jobban, elviszlek a királyi kórházba – mondja. Ráveszem magam, hogy tenyerembe vegyem az arcát.

– Köszönöm, hogy aggódsz értem.

– Természetesen, Dalia. Te vagy a királynőm. Az egyetlen nő, akit szeretek –