Odamentem hozzá, ő pedig magához húzott az ágyra. Azt suttogta:

– Úgy emlékeztem, külön ágyban alszunk?

– Hát, igazad van. – Felálltam, és kifejezéstelen arccal folytattam: – Akkor aludj jól!

Ezzel megfordultam, hogy elmenjek. A keze hirtelen kinyúlt, megragadta a karomat, és panaszkodva felcsattant:

– Öszvérek voltak az őseid? Miért kell ilyen makacsnak lenned?

– Ez csak most tűnt fel? – vágtam v