Cormac szemében fékezhetetlen, jogos düh lobbant abban a pillanatban, ahogy megpillantotta a nappalija bejáratában gőgösen pózoló Torint. A méretre szabott öltönyt viselő férfiból áradó hideg, fojtogató aura aljas betolakodás volt csendes menedékükbe. Cormac három napon át nézte, ahogy Marnie zokog, reszket, és lassan megpróbálja újra összerakni darabokra tört lelkét. Most pedig megérkezett nyomor