Hosszú idő után Dane, akinek jóképű arcvonásaira fagyos hidegség ült ki, lehajolt, és megfogta Lorna remegő ujjait.

– Lorna, ne félj! Azok a mocskok már halottak. Mostantól fogva soha többé nem engedem, hogy bárki is bántson!

Izmai megfeszültek, hideg, gyilkos szándék járt át minden egyes sejtet a testében. Alig várta, hogy ezer darabra tépje azt a gazembert, Blythe-ot.

Nézte, mennyire remeg Lorna