Hagytam, hogy az esőben Kaelen vezessen hazafelé, mert kijelentette – és most idézem –: „Jobban ismerem ezt a kocsit bárkinél, és gyorsabban hazaérünk vele.”

Szemmel láthatóan türelmetlen volt: folyton a kormányon dobolt az ujjaival, és dúdolt magában, és mire hazaértünk, szó szerint kiugrott a kocsiból, kinyitotta az ajtómat, és a vállára kapott.

Hangosan felsikkantottam, és már épp rá akartam