*Csend.*

Teljesen magába szippantotta a nappalit. Sűrűn lebegett a levegőben, marta az orromat, szinte fojtogatott. Még Marthára és Bensonra is átterjedt, akik az ajtóban álltak, feszülten figyelve a velem szemben ülő férfit, aki egyenesen a szemembe bámult.

Idővel azonban belefáradtam a kibírhatatlan csendbe, és abba a fojtogató kíváncsiságba is, amely egyre csak gyűlt bennem, miközben mogyoróbar