Felnéztem a lelátóra, egyenesen Gideonra, aki idegesen meredt a párjára. Az idegessége egészen nyilvánvaló volt abból, ahogy agresszíven rágta a körmét, és azon tűnődtem, vajon most a párját félti-e jobban, vagy saját magát. Végül megérezte, hogy bámulom, és a tekintete az enyémre vándorolt. Ahogy vártam, a szemében nem volt könyörgés; nem esdekelt, hogy bánjak kesztyűs kézzel Rykerrel, hátha így