MAEVIA

A csizmám apró porfelhőket kavart fel, ahogy távolodtam a hegyi pataktól. A semleges terület kietlen földút formájában terült el előttem, kétoldalt szelídítetlen vadonnal szegélyezve. Nem maradt hová visszatérnem. A zord valóság minden egyes lépéssel mélyebbre ivódott a csontjaimba. Szülőfalkám az orrom előtt csapta be az ajtaját, még mielőtt átléptem volna a küszöbüket. A szent társkötelék